Kérlek, tényleg oszd meg velem, hogy miért tanítasz? Miért kellsz fel minden reggel és mész be az iskolába? Mit szeretnél elérni a gyerekekkel, gyerekekért, gyerekeknek? Mi a célod?
Plíííííz

hát érdekes azért, hgoy senki sem válaszol.
egy cégnek tudod mindig van missönszentensze. és azt elég komolyan is veszik. anélkül átlag ember nem tudja a napjait rendezni. jó, persze nálunk errefelé jelmondatból éppen elég volt, node akkor is, kicsit hiányzik innen valóban, hogy senkinek sincs.
cél nélkül nincs stratégia, stratégia nélkül nincs cselekvés. az jut eszembe, mint a nagyon ócska hajókat amikor bontjuk. egyik másik helyen már tényleg csak a festék tartja. illetve, ahogy megbontom, egyszerűen nem tudom elkézelni, hogy miért maradt egybe. talán ha megkapargatnám egy kicsit a tanárokon a festéket, kivájnám a korhadásokat, akkor az oktatás hajója (deszép metafóra istenem) is ugyanígy lebukna. nem lehetne tudni, hogy miért maradt egybe, miért nem süllyedt el. feltéve, hogy tényleg ly-nal írják a süllyedést.

Nem értem, miért kéne, hogy minden reggel ugyanaz legyen a célom?
Azt olyan "szocreálos-pátoszos" dolognak érzem.

A munkánk elég jól definiált keretek között zajlik (óraszám, érettségi követelményrendszer, stb.), céljaink így nem igazán lehetnek stratégiaiak, csak taktikaiak.

>cél nélkül nincs stratégia, stratégia nélkül nincs cselekvés.
-Megfordítanám a gondolatot: ha van cselekvés, sőt helyenként "látszatja" is van, akkor biztos van stratégia is. De miért kell feltétlenül ezt megfogalmazni? Vannak szülők, akik nem tudnak szépeket mondani a gyermeknevelési céljaikról, csak olyan általánosságokat hogy "rendes ember legyen", meg "olyan legyen, mint mi". És vannak akik hosszasan tudják sorolni a célokat, módszereket, nevelési elveiket, még a missönszentenszeknél is cifrábban. Mindkét halmaz utódaiközött van néhány kiegyensúlyozott, jól teljesítő és magát jól érző leszármazott, tehát szerintem az is csinálhatja jól, aki nem tud beszélni róla. És sajnos az is csinálhatja rosszul, aki könyvet ír a nevelésről.

Szerintem a "rendes ember legyen" az már bőven beteljesíti azokat ez elvárásokat, amit egy céltól el lehet várni. Ez már, ha egyszerűen is vam megfogalmazva, egy teljesen korrekt cél. Viszont olyan szülővel nem találkoztam, aki azt mondja, hogy azért neveli a gyereket, hogy ne haljon éhen, vagyis, hogy a jól definiált gyereknevelési kereteket teljesítse.

Nehezen tudom azt a tanár is elképzelni, illetve egy kicsit céltalannak tartom, akinek az a "célja", hogy megtanítsam a trigonometrikus egyenleteket, még egy alpontot kipipálhasson a NAT-ban.

Nekem erről egy régi történet jut eszembe, mikor egyik előfelvételis katonatársamat hivatta a politikai tiszt, és ráförmedt, hogy "P. elvtárs, hogy akar így maga öntudatos szocialista állampolgárokat nevelni ?!", mivelhogy kiderült hogy P. pár társával esténként illegális imaközösséget alkot a padláson. Miután kifejtette, hogy neki nincsenek ilyen magasztos céljai, ő csak egyszerűen angolt szeretne tanítani az angolórán, a politikai tiszt ezen annyira felháborodott, hogy írt egy levelet az egyetemnek, hogy P.-nek semmiképpen se adjanak tanári diplomát, mert alkalmatlan rá, és veszélyt jelent a társadalomra. (Az egyetem persze a kukába iktatta ezt a levelet.)

-A tanárnak nem "csak" az a célja, hogy megtanítsa mondjuk a trigonometrikus egyeleteket. Például eszébe se jut házi termesztésű spanglival jutalmazni a jól teljesítőket, pedig tényleg csak a konkrét tudáselem fejekbe helyezése lenne az egyetlen célja, akkor ezt akár hatékonyan el is érné ilyen módon. A trigonometrikus egyenletek elsajátítása eleve feltételez egy "munkamorált" az osztályban (aminek hiányáról remek illusztrációkat találhatunk némi YouTube-os keresgéléssel...), ami a diák későbbi élete szempontjából talán fontosabb cél, mint a trigonometrikus egyenletek (SQL-lekérdezések, stb.). Ettől még lehet ez egy "implicit" cél is, ami a legtöbb tanárnak annyira evidens, hogy nem is tudatosul benne.

Heti egy vagy két órában találkozva egy társasággal (illetve összességében 100-200 emberrel) szerintem lehetetlen elvárás, hogy egy szaktanárnak ezen túlmenő céljai legyenek. Egy-egy hátrányos helyzetű vagy valamilyen szempontból különleges odafigyelést igénylő tanulót persze lehet követni, de az osztályközösségek formálása, a "nevelés" elsősorban osztályfőnöki feladat. Örülök, ha a neveket meg tudom jegyezni...

Ha jól értem, akkor a tanárokat azért "tartjuk", hogy kialakítsák a megfelelő munkamorált, csak mivel nem bízunk benne, hogy ezt a nagyon általános célt meg tudják érteni és képesek megvalósítani, azt mondjuk nekik, hogy tanítsanak trigonometrikus egyenleteket. Közben erősen bízunk benne, hogy ha erre felteszi az életét, akkor a háttérben, melléktermékként a munkamorál is ki fog alakulni.