Nem írtam ide jó két éve, mivel gyes-gyeden vagyok, így tanítási tapasztalataim gyűjtögetésére eddig nem volt túl sok lehetőségem. Most viszont az, hogy nagyobbik fiam már elmúlt két éves, jó terepet biztosít, ha nem is a tanításra (tanul magától :)), inkább a megfigyelésre.
Az informatika és a számítógépek fejlődésével szépen bővül a felhasználók köre. Az első gépeket csak pár ember használta, tudta egyáltalán használni. Később az egyetemeken már többen fértek hozzá, de még mindig egyesekkel és nullákkal történt a kommunikáció. A felhasználói felület humánusabbá válásával a középiskolák is beszálltak az aktív felhasználók közé. Hazánkban a nyolcvanas években az általános iskolák is számítógéphez jutottak, tanórákon, szakkörökön használták a gépeket. A színes-szagos grafikus felületek megjelenése az óvodák kakaóbiztos számítógéppel való ellátására ösztönözte az ezredforduló tájékán az illetékeseket.
Szemmel láthatólag most a bölcsiseken a sor. Elkészült hozzá a megfelelő felület. Kényelmes, színes és nem utolsó sorban nagyon intuitív. Ugy hívják, hogy iPod. Főhősünk, Miklós, a kezdeti nehézségeket leszámítva (húsz hónaposan még "gondot okozott, hogy csak egy ujjal érjen hozzá, ne több ponton") teljesen autodidakta módon tanulta meg kezelni. Egy idő után már csak azt kérdezte, hogy "hoj van az ájpom", és játszik most már olyan játékokkal, pályákkal, amiről a legtöbb hozzáértő szakértő állítaná, hogy idegennyelvtudás, olvasni tudás, és/vagy fizikai ismeretek szükségesek hozzá. (pl: Cut the rope). A csúcs talán mégis az volt, amikor múlt pénteken, reggeli után odament a kanapéhoz (ahol az ájpom volt), akárcsak egy bárpulthoz, hanyag eleganciával rákönyökölt, húzott, majd bökött egyet-kettőt az iPodon és azt mondta nagy boldogan, hogy "süt a Nap" :)
Biztos akarunk a bölcsödékbe iPodot?