Szeretek kísérletezni, így azt hiszem, hogy sokan vannak, akik szintén szeretnek. Lehet, hogy ez nem igaz. Lehet, hogy ezért (is) szeretek tanítani. Tavaly az volt a "szórakozásom", hogy párhuzamos osztályokat tanítottam, de mindig egy picit máshogy. Nem nagy változtatások voltak ezek, vagy órákat, vagy feladatokat cseréltem fel, esetleg témaköröket egymással, vagy másikkal. És persze próbáltam mindent nagyon megfigyelni. Legyen az reakció, lelkesedés, vagy a hiányzás és a dolgozat eredménye. Évek alatt finomodtak, alakultak a módszerek, és lett belőle "valami".
Hozzátartozik az igazsághoz, hogy általában olyan dolgokat próbáltam ki, amelyeket TÉNYLEG nem tudtam, hogy hogyan jók. Erős a gyanúm, hogy nem próbáltam ki olyan dolgot, amiben nem hittem.
Egyrészt azért, mert valószínű akkor TÉNYLEG be fogom tudni bizonyítani, hogy az a jó, amit kezdetben is annak hittem. Mondjuk lehet, hogy az egyik órán egy kicsit lelkesebb, segítőkészebb leszek, többet mosolygok :)
Másrészt ott a kötelességtudat. Ha "tudom", hogy az egyik, vagy másik módszer jobb a másiknál, akkor azt kell használni.
Harmadrészt azért, mert elég nehéz év végén megmagyarázni egy szülőnek, hogy a gyerek azért nem tud szöveget szerkeszteni, programozni, és fájltkezelni, mert a "kontroll csoportba" járt, és ezért ő egy éven keresztül dúmozott :)
Tisztában vagyok vele, hogy fontos kipróbálni és összehasonlítani különböző oktatási módszereket, de a kontrollcsoportos iskolakísérleteket mindig kétkedéssel fogadom. Vagy nagyon nagy minta kell, vagy nagyon sok óra, vagy nagyon sok tanár, de leginkább mindegyik. Nem beszélve arról, hogy a kísérletben résztvevő tanároknak még sejteni sem szabadNA, hogy a 2 csoport közül melyik a kísérleti és melyik a kontroll.
A gyógyszerkísérleteknél egy kicsit egyszerűbb a helyzet. A "beteggel" való személyes kontaktus csak annyi (vagy még annyi sem), amíg megkapja a bogyót (legyen az tesztelni való, vagy placebo). A tanítási környezet ennél sokkal érzelemgazdagabb, a folyamat során több a személyes kapcsolat.
Kérdés: hogyan tudom - nem kontrollcsoportos módszerekkel - bebizonyítani, hogy a kontrollcsoportos vizsgálat alkalmatlan a különbségek kimutatására?
Kérem segítsetek!
Mi a bajom a kontrollcsoportos iskolakísérletekkel?
2007.10.15. 12:54 gombszemu
3 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://informatikatanitas.blog.hu/api/trackback/id/tr24196720
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Vidga 2007.10.18. 15:41:53
Sajtóhuba: \"de nem a kontrollcsoportos iskolakísérleteket mindig kétkedéssel fogadom\". A felhívás izgalmas, kapásból nem látom, hogy lenne megoldása...
gombszemu 2007.10.24. 10:28:15
Köszi! Javítottam :)
ndf 2007.10.26. 17:50:00
Szerintem alapvetően kár vesződni az alkalmatlanság kimutatásával.
Ha jól értem, Te elsősorban az iskolákban végzett kontrollcsoportos kísérletekre gondolsz, és ezek már önmagukban hordozzák a módszertani alkalmatlanságot, ami feleslegessé teszi a kimutatásukat. Elvileg mindenki tudja, hogy így van, az meg hogy mégis használják, az már a kényszernek köszönhető. Persze ettől még kidobott pénz/idő/energia...
Ha jól értem, Te elsősorban az iskolákban végzett kontrollcsoportos kísérletekre gondolsz, és ezek már önmagukban hordozzák a módszertani alkalmatlanságot, ami feleslegessé teszi a kimutatásukat. Elvileg mindenki tudja, hogy így van, az meg hogy mégis használják, az már a kényszernek köszönhető. Persze ettől még kidobott pénz/idő/energia...