Bár a NAT elég egyértelműen nyilatkozik az elsajátítandó tananyagokról, azt hiszem, hogy sokkal inkább azért járunk iskolába, hogy megtanuljunk kommunikálni, ügyeket intézni, különböző emberekhez alkalmazkodni, érzelmeket felismerni, érzelmekre hatni. Azért, hogy szocializálódjunk, megtanuljunk bánni társainkkal és a társas helyzetekkel, akár kívülállóként, akár érintettként. Nagy szavakkal élve, azért, hogy "felkészüljünk az életre".

A fenti feltételezésből kiindulva elég egyértelműnek tűnik, hogy az iskolában szerzett osztályzatok miért nem tükrözik az iskolán kívüli életben, a nagybetűsben elért sikereket, eredményeket. Vajon mi a nagyobb kihívás, halálra tanulni magunkat és ötös dolgozatot írni, vagy semmit nem tanulni, iq-ból kettes-hármast írni, és utána kidumálni a jobb jegyet?

Az általános iskolai ügyeletes kitűnők általában leérettségiznek, de sok esetben már a felsőoktatási intézménybe való bejutásuk sem garantált, nem beszélve későbbi boldogulásról. Az a gyanúm, hogy ők valami nagyon fontosat nem tanulnak meg az általános iskolában, valami olyat, ami későbbi boldogulásokhoz viszont már elengedhetetlenül szükséges. Hogy mi ez a valami, az már nehezebb kérdés. Jegyért való alkudozás?  Ha kidobnak az  ablakon menj be a spájzablakon? Hazudozás/füllentés/blöffölés? Szimpátiakeltés?

De ha az a kérdés, hogy mit tegyünk, ha végkép ki akarunk szúrni egy diákkal, akkor az a válasz, hogy adjunk neki ötöst minden tantárgyból :)