Azt hiszem, hasonlítok Catora. Na, annyira nem, hogy Carthago lerombolását tervezzem, de annyira igen, hogy nekem is van egy "rögeszmém". Egészen konkrétan az, hogy mindenkinek jó, ha tanul programozni.
Alapvetően ezzel nincs is baj, mert elvileg (fontos, hogy tényleg csak elvileg) minden középiskolás diák, aki tanul informatikát, az tanul algoritmizálást és programírást is. A NAT-ban, a tantervekben benne van, blablabla... (akit jobba érdekelnek a sirámok annak ajánlom dolgozatomat: http://algernon.hu/~blenessy/phd/tezisfuzet/). Az elmélettel szemben a valóság viszont az, hogy a diákok több, mint fele nem lát egyetlen programkódot sem, és nem készít algoritmust sem érettségi előtt.
Többen hangoztatták, hogy nem beszélnék így, ha nem elit iskolában, okos, jól nevelt, stressz- és monotínitástűrő diákoknak tanítanék programozást. Ugyan már, gondoltam magamban, nyílván mindenkinek lehet tanítani, csak van akinek könnyebb, van akinek nehezebb...
Ennyi bevezető után elég nyilvánvaló, hogy miért éreztem nagy kihívást abban, mikor másik iskolába (ráadásul nem is középiskola, hanem általános iskola) kerültem.
Kilencéves diákok, első informatika óra, algoritmuskészítés. Mi is az az algoritmus? "Utasítások sorozata" "Mi az az utasítás?" "Olyan parancsféleség" "Amikor megmondják, hogy mit kell csinálni?" "Olyan, mint a bevásárló lista, hogy mit kell venni?" "Vagy amikor egyedül vagyunk otthon és leírják, hogy mit kell csinálni"
Huuuuuuu, hát ez mondjuk ok, alakul a dolog. Lépjünk tovább.
"Készítsünk algoritmust egy reggelünkről." Totál csend, ami amúgy nem jellemző, értetlen tekintetek. "Írjuk le, hogy mit csinálunk reggel. Szépen sorban." Semmi reakció. Látom rajtuk, hogy most már biztosak benne, hogy totál lökött vagyok. Rosszabb már nem nagyon lehet :) "Tudod, hogy éjszaka az UFO-k el fogják rabolni a memóriádat. Fontos, hogy másnap reggel beérj a suliba, ezért este elalvás előtt írsz egy listát, hogy mit kell tenned. Készítsük el a listát!" Amikor valaki megkérdezte, hogy "és bent az iskolában már fogok tudni segítséget kérni?" akkor tudtam, hogy megértették.
Meglepő volt: senki nem kérdezte meg, hogy mi az az UFO, sem azt, hogy mi az a memória, pedig az a gyanúm, hogy a 3. osztályos környezetismeret órának egyik fogalom sem anyaga.
Ezek után már csak azon drukkoltam, hogy ne álmondjon senki rosszat :)
Ceterum censeo scientiam programum esse studiendam.
2007.10.24. 11:09 gombszemu
3 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://informatikatanitas.blog.hu/api/trackback/id/tr58205758
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Bence 2007.10.27. 13:06:34
Legközelebb sárkányokról, meg gonosz boszorkákról mesélj és akkor tuti nem fognak félni az UFO-któl. Mert a sárkányoktól, meg a gonosz boszorkáktól fognak... hahaha...
hanger 2007.10.29. 17:10:05
ezért félek mindig a konstruktivistáktól. gond nélkül használunk ilyen fogalmakat, hogy memória, és még jól is használjuk. akkor meg mi az égnek tanítjuk. jobb lesz tőle? pontosabb? nem tudom.
gombszemu 2007.10.29. 20:16:02
Arra gondolsz, hogy az asztalt sem definiáltuk sosem, mégis egész jól elboldogulunk a fogalommal? :)